A SlitSpace-projektemben az idő és a fotográfia kapcsolatát keresem ott, ahol a SlitScan-technika és a képi struktúrák matematikai újrarendezése találkozik.In the SlitSpace project I explore the relationship between time and photography, at the point where the SlitScan technique meets the mathematical rearrangement of image structures.
A SlitScan-képek az idő sűrű lenyomatai. A mozgás, a fény és a változás egyetlen folytonos felületté áll össze bennük; nem a teret rögzítik, hanem a változást.SlitScan images are dense imprints of time. Movement, light and change merge in them into a single continuous surface; they do not record space, but change.
A lineáris időszalag egy térkitöltő görbe mentén síkba hajlik, ahol minden részlet megmarad, mégis új viszonyrendszerben kezd működni.The linear strip of time folds into the plane along a space-filling curve, where every detail is preserved yet begins to operate within a new system of relations.
A szonifikáció során a vizuális adatok – a színek és fények – akusztikus jelekké alakulnak, így a kép ritmusa hangként is érzékelhetővé válik. Itt nem kész felvétel szól: a kép maga a partitúra, és a hallgatón múlik, melyik rétegét szólaltatja meg.In sonification the visual data — colors and light — are turned into acoustic signals, so that the rhythm of the image becomes perceptible as sound as well. What plays here is not a finished recording: the image itself is the score, and it is up to the listener which of its layers is sounded.